Az egykori HAF üzem

Az Ásványok Házának (és a Biocentrum Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kft. egyik telephelyének) otthont adó épület története 1981-re nyúlik vissza. Az Országos Érc- és Ásványbányáknál ugyanis ekkor kezdeményezte az Ipari Minisztérium egy használt akkumulátor-feldolgozó (továbbiakban HAF) létesítését. A 80-as évek második felében már elkezdődött a HAF építése, mely azonban félbemaradt és végül sosem készült el.

A gyöngyösoroszi ércbánya 1986-os bezárásának fő oka az volt, hogy a nemzetközi piacok megnyílásával, illetve egyes fémek világpiaci árának nagy mértékű csökkenésével a bányászat nem volt már jövedelmező.
A másik, nem elhanyagolható tényező a Toka-patakot érintő nehézfémszennyezés. A bányának ez már csak egy újabb szög volt a koporsójába, de a helyiek szemében az üzemeltető vállalat, az OÉÁ „feketelistás lett”. Így amikor megtudták, hogy az akkumulátor-feldolgozót is az OÉÁ építetti, mindenki egy újabb környezetszennyező üzemre gondolt. Nem vették figyelembe, hogy az üzemet akkori csúcstechnológiával osztrák és nyugatnémet cégek építették volna, vállalva a környezetvédelmi garanciákat. Egy, az MTA által felkért bizottság felügyelte volta az üzem működését és azonnal leállították volna, amint a szerződésben vállalt határértékeket túllépik.
Nagyon sokat rontott a helyzeten, hogy a helyiek mellé Budapestről és más nagyvárosokból is érkeztek tüntetők.
1988-ban már a HAF építése megállt, 1989-ben – habár még nem dőlt el az üzem sorsa – az OÉÁ az importált gépeket kiárusította, a fokozatos és évekig tartó tüntetések végül elérték céljukat, és a HAF nem valósult meg. Hatalmas gazdasági fellendülést okozott volna a környéknek, az elektromos autók világában pedig egyenesen felvirágoztatta volna a települést. A kétezres években Magyar Balázs megvásárolta a megmaradt, félkész torzót. 2010-2014 között felépítette ma is látható létesítményeket, ahol 2014. augusztus 19-én az Ásványok Háza megnyitotta kapuit a látogatók előtt.
Forrás: Szabó D. (2022): Ásványok Háza, Geoda, X 4 XXII. évf. 2. szám